„Tojáscsoda, mézvarázs”

Tojásdíszítő, mézeskalácsos és gyertyakészítő mesterek kiállítása

 

A kiállítás megnyitója 2010. augusztus 19-én 11 órakor kerül megrendezésre a Magyar Nemzeti Galéria „C” épület III. emeletén


A kiállításon a legjelesebb alkotók, népi iparművészek, Népművészet Ifjú Mesterei és Népművészet Mesterei mutatkoznak be a Kárpát-medence népi hagyományain alapuló kézműves tárgyaikkal. Az írókázott és karcolt tojások a húsvéti ünnepkört, az ütőfás és ejzolt mézesbábok a karácsonyi és lakodalmi szokásokat idézik fel. Az évkör jeles napjainak rítusait, az ünnepek és hétköznapok fényeit az öntött és mártott gyertyák elevenítik fel. A történeti táji stílusok, a motívumok és szimbólumok gazdagsága megannyi üzenetet rejt, amelynek aktualitása örökérvényű.

A három mesterség összekapcsolása nem véletlen, hiszen az anyagok elválaszthatatlanok egymástól: méhvisszal írókázzuk a hímestojásokat, felvert tojáshabbal díszítjük a mézeskalácsot, amelynek fontos alapanyaga a méz. A mézkészítés mellékterméke pedig a méhviasz, amelyből gyertya készül. A kiállításhoz szabadtéri bemutatók is kapcsolódnak, ahol a közönség megismerkedhet a készítés fortélyaival és megtapasztalhatja az alkotás örömét.

A kiállítás nyitva tartása: 2010. augusztus 19-29. hétfő kivételével, naponta 10 – 18 között

„Erdélyi fazekasok”

Kása Béla fotókiállítása a Rondellában

 

1979-ben diplomázik a Kölni Művészet Szakfőiskolán, Művészeti Fotográfusként. A főiskola ideje alatt készít fotókat Erdélyről meg Budapestről a Stern magazin felkérésére, a Geo-nak pedig nagyszebeni és macedóniai cigányokról csinál képriportot. 1983-ban 31 évesen, amikor sokan úgy érezték el kell menniük hazájukból, ő már visszafelé tart, úgy érzi haza kell jönnie Nyugat-Németországból, ahová 13 évesen szüleivel költözött. Azt hitte: „itthonról közelebb lesz neki mindennél kedvesebb erdélyi muzsikusaihoz és így többet tud járni fényképezni is majd.”

A népi kultúra elkötelezett kutatója, megőrzője és továbbadója.

Zenél, népzenét gyűjt és fényképez Erdélyben, Moldvában és Gyimesben, de járt Indiában a félnomád életmódot folytató tevepásztor Rabari törzseknél is. 1996 óta tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének. 1997-ben jelent meg az Erdélyi zenészek című fotóalbuma magyar és angol nyelven, mely az erdélyi cigány és parasztzenészek öröklétig tartó panteonját alkotta meg. Nélküle már lehetetlen a XX. Század végi parasztzenéjében érdemi dolgokat megállapítani.

1997-től két éven keresztül 45 erdélyi zenekart fényképez le az Utolsó óra című népzenei gyűjtés részére. 2004-ben a „Párhuzamos Kultúráért 2004.” díjjal a Mediawave filmfesztivál tüntette ki. Fotói megtalálhatók a világ számos kiállítóhelyén, múzeumokban és magángyűjteményekben is. A fotózással mindig az volt a célja, hogy érdekes egyéniségeket, arcokat örökítsen meg a maguk természetes környezetében. Bemutatni azon őszinte érzéseket, amik minden emberben élnek.