Hanji készítés
A hanji hagyományos koreai papír, amelyet elsősorban a papireperfa (Broussonetia kazinoki) belső kérgéből készítenek. A szilárdságáról, tartósságáról és sima textúrájáról ismert hanji évszázadok óta a koreai kultúra alapvető része, amelyet írásra, festésre és kézművességre használnak. A „hanji” szó szerint koreai papírt jelent, ami tükrözi mély kulturális jelentőségét.
A hanji előállítása aprólékos és munkaigényes folyamat. Az eperfa kérgének begyűjtésével kezdődik, amelyet gőzölnek, főznek és finom péppé zúzzák. Ezt a pépet vízzel és a hibiszkuszgyökér (Hwangchokgyu) nyálkájából készült dak pul nevű természetes ragasztóanyaggal keverik össze. A keveréket ezután egy bambuszszitára (amit bal-nak neveznek) terítik, ahol óvatosan megkeverik és rétegezve lapokat képeznek belőle. A lapokat összenyomkodják, hogy eltávolítsák a felesleges vizet, majd megszárítják, gyakran egy nagy lap ellenében, hogy sima felületet kapjanak. Történelmileg a hanji olyan nagy becsben állt, hogy a Goryeo-dinasztia idején „Goryeoji” néven ismerték, mivel kiváló minőségét nagyra értékelték.
Jang Seongwoo mesterrel, akit szellemi kulturális értékként tartanak számon, a résztvevőknek lehetőségük lesz megismerkedni az eperfával és akár hanjit is tudnak készíteni. A folyamat során a papír előállításához főtt eperfa kérgét terítik szét. A foglalkozás végén a résztvevők megkapják az általuk készített hanjit.
Jiseung – papírfonás
A koreai papírfonás a magyar csuhéfonásra némileg emlékeztető kézműves mesterség, amelyhez hanjit, azaz a koreai eperfa kérgéből készült papírt használnak. A régi időkben a feleslegessé vált papírlapokat 2 cm-es csíkokra vágták, zsinórrá sodorták és edényeket, dobozokat fontak belőlük. Az elkészült használati tárgyakat sok esetben lakkozással tették vízállóvá.
A Jiesung technikát bárki elsajátíthatja a Mesterségek Ünnepén, ahol Cho Eun Sil mester mutatja majd be a papírfonás csínját-bínját.
Kalligráfia – szépírás
A kalligráfia görög eredetű szóösszetétel, alkotóelemei pedig a „kállosz” = szép. illetve a „gráfosz” = írás, vagyis: „szép kézírás”. A koreai kultúrában a kalligráfia nem csupán a szépírás technikai gyakorlása, hanem a tudat edzése és fegyelmezése is. Míg a nyugati – és sok más egyéb közel-keleti – kalligráfus nemzedék évszázadokon át lúd- és egyéb faragott végű tollat használt ehhez a művészethez, a Távol-Kelet íróeszköze mindig is az ecset volt.
A Moon Changsuk mestertől a kalligráfia technikájával és filozófiájával is megismerkedhetnek a művészet iránt érdeklődők a Mesterségek Ünnepén.
Dancheong – épületfestészet
A „dancheong” szó szerinti jelentése „vörös és zöld”, de persze ennél többet is és mást is jelent. Így nevezik azt az öt alapszínt megjelenítő festészeti stílust, amellyel az épületeket dekorálják, s amelynek kettős
védelmező szerepe is van. Egyrészt – mint minden festék – védi a fából készült házakat a környezet és az időjárás viszontagságai ellen, sőt óvja a kártevőkkel és a rothadással szemben is. Ám a koreai festék színei még ennél is többre hivatottak, hiszen a különböző színeknek mágikus, őrző tulajdonságuk van, és az őrök a maguk posztján arra hivatottak, hogy elűzzék a gazda háza tájáról az ártó szellemeket és hangsúlyozzák a tulajdonos hatalmát birtoka felett.
Vannak ikonikus, reprezentatív Dancheong-minták, amelyek szimbolikus jelentéssel bírnak. A lótuszvirág mintája a tisztaságot és a megvilágosodást, a pünkösdi rózsa a gazdagságot és a becsületet, a daru pedig a hosszú életet jelképezi.
Ezen az eseményen Kim Suyeon mesterrel a résztvevők „Dancheong Ttakji”-t készíthetnek, amelyhez e hagyományos Dancheong-mintákkal díszített papírt használnak. Míg a Dancheong általában az építészetben található meg, ez a program a papírra való alkalmazásra adaptálja. A Ttakji egy hagyományos játék, amelyben a játékosok összehajtogatott papírkártyákkal megfordítják az ellenfél kártyáját, így ötvözve a kulturális művészetet a játékos versengéssel.
