Nem érkezett meg, a vámon ragadt, leégett, elszökött – kihívások a Mesterségek Ünnepén

„Az életem fontos része és addig csinálom, amíg szükség lesz rám és hozzá tudok tenni valamit ehhez a közösséghez” – kulisszatitkokról (is) mesél Elka, vagyis Igyártó Gabriella fesztiváligazgató.

„Kötelességünknek érezzük, hogy ha rendhagyó módon is, de ebben az évben is legyen Mesterségek Ünnepe. Hiszen ez a rendezvény egy olyan közösséget tart össze, amelynek tagjai kiemelkedően fontosnak tartják a kulturális örökségünk tovább éltetését. A járványügyi korlátozások betartása mellett, öt szervezet példaértékű összefogásával jöhet létre az idei esemény. Természetesen az az első, hogy látogatóink a lehető legnagyobb biztonságban legyenek”. mondja még Igyártó Gabriella, aki több, mint két évtizede az esemény mozgatórugója. Ahogy a szakmában legtöbben ismerik, Elkával beszélgetünk az elmúlt időkről és az idei tervekről.

 

Kedves Elka, Ti, a szervezők, a stáb, hogy éltétek meg a mögöttünk álló időszakot?

Nagyon izgultunk, sokáig nem tudtuk lesz-e rendezvény, merjünk-e tervezni. Mindenesetre úgy készültünk, hogy megtartjuk, hiszen, a szervezési munkákat időben el kell kezdeni. Persze megkerestük a szervezeteinket is, vagyis a Népművészeti Egyesületek Szövetségének tagszervezeteit, hogy ők mit szeretnének, vállalják-e a részvételt. Kiderült, hogy mindenki nagyon aggódik, mi lesz a rendezvény sorsa, és bárhogy is alakul a helyzet, bármilyen a szokásostól eltérő formában is, de részt szeretnének vállalni idén is a feladatokból.

A népi kultúra öt emblematikus szervezetének összefogásával a Budai Vár Oroszlános udvarának színpadán zajlik majd az Összetartozunk alcímet viselő programsorozat. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége, a Hagyományok Háza, a Duna Karnevál, az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület és a Folklórfesztiválok Magyarországi Szövetsége közös kezdeményezésére és szervezésében zajlanak az események.

Mielőtt a Mesterségek Ünnepe további terveiről faggatlak, avass be minket néhány titokba. A rendezvény számára a halasztás nemigen lett volna opció, hiszen úgy tudom, hogy a kezdetektől fontos a dátum.

1987-ben volt az első Mesterségek Ünnepe. A Népművészeti Egyesületek Szövetségének akkori tisztségviselői Péterffy László szobrászművész, Borbély Jolán, etnográfus, Bánszky Pál művészettörténész nagy, elismert személyiségek – ötlete nyomán. Makovecz Imre-is az ügy mellé állt. Szóval úgy találták, hogy kell egy nagy bemutatkozó esemény a fővárosban, amelyen a vidéken élő népművészek, kézművesek megjelennek. Általuk született meg az a döntés is, hogy az államalapítás ünnepéhez kapcsolódjon az esemény. Hiszen a két világháború között, sőt már a kiegyezés óta, nagy hagyománya volt a várban a Szent István napi ünnepségeknek. Ezzel a Mesterségek Ünnepe, egy ellenzéki rendezvénynek is tűnhetett akkoriban: kenyeret szentelni a Mátyás templomnál a Szent István szobornál, meg magyar hagyományokat bemutatni. Szóval nagyon okosan és nagyon jó koncepcióval találták ki az egészet: hogy a közösségek mutatkozzanak be. A névre is sokféle variáció és ötlet volt, szerintem a legjobbat választották, ahogy a korabeli jegyzőkönyveket olvasgattam. És kiálltuk az idő próbáját, bizonyítottuk, hogy nagyonis életképesek vagyunk, 34 éve működik a fesztivál. Ez hosszú idő egy ilyen rendezvény életében. Ó, persze van ennél öregebb fesztivál is. Egyszer meghívtak például Svédországba, Lappföldre, Jokkmokba, az Európai Kézművesszövetség közgyűlésére, ami egy 450 éves fesztivál kereteiben zajlott. Hát ahhoz képest mi még csecsemők vagyunk. De mi erre a 34 évre is nagyon büszkék vagyunk.

Te mióta állsz a program élén?

1991-től vagyok a NESZ munkatársa, 1992-től szervezem az eseményt. Mondhatom, hogy az évtizedek alatt rengeteget tapasztaltam, mára minden csínját-bínját megismertem a rendezvénynek. Sokszor került veszélybe a Mesterségek Ünnepe léte, de valahogy mindig túléltük. A közösség ereje, meg a csapat, a szűk stáb, akikkel évtizedek óta dolgozom, olyan erőt képvisel és olyan jó energiáink vannak, hogy a leglehetetlenebb helyzeteket is túléljük.

Milyen a lehetetlen helyzet?

Leginkább finanszírozási problémák. Azt tudni kell, hogy a népművészeti egyesületek tagjai nálunk vendégek, tehát nem óriási helypénzekért engedjük be őket. Ellenkezőleg, útiköltség térítést kapnak, szállást, étkezést, 4 napon át. Azért, hogy meg tudják mutatni értékeiket országnak-világnak. Mondanom sem kell, hogy ez igen sokba kerül. A jegybevétel nem fedezi az összes felmerülő költséget. Tehát támogatásra, szponzorációra, pályázati pénzekre is szükségünk van. A költségvetés 20% egyébként az egyéb támogatás, a többi a jegybevétel. Ez pedig erősen ki van szolgáltatva az időjárásnak, meg más dolgoknak, úgyhogy mindig pengeélen táncolunk, hogy hogyan tudjuk veszteség nélkül zárni a fesztivált.

Rengetegen imádják a rendezvényt, úgy tervezik a nyarukat, hogy a Mesterségek Ünnepére el tudjanak jönni. Életre szóló élmény ez kicsiknek-nagyoknak. Annál nagyobb feladat nektek. Gondolom szép számmal akadnak kihívások.

Ne is mondd! Néhány évvel ezelőtt például, sokan emlékeznek rá gondolom, egyik éjjel leégett egy vendéglátós pavilon. Szerencsére senki nem sérült meg, a rendezvényt is ki tudtuk nyitni másnap reggel, de óriási volt az ijedtség. A stábunk azonban profin és gyorsan reagált és a hatalmas sajtóérdeklődést is sikerült a javunkra fordítani. El tudtuk mondani, hogy baleset volt és hogy a fesztiválunk nem hibás a történtekben, kifejtettük, hogyan oldottuk meg a helyzetet.

Az algériai beduin sátor viszont kifogott rajtunk. Abban az évben amikor Algéria volt a díszvendég, ők egy hatalmas beduin sátrat is el akartak hozni. Abban szerették volna tartani a programjaikat. Óriási dobásnak szánták és nagyon be is harangozták. A nagykövetük például meghívott oda egy sor diplomatát, magas rangú, fontos személyeket. Élő autentikus zenével és tánccal, illetve kézműves tárgyakkal készültek. A sátor Algírból el is jutott a francia fővárosig, ahol kiderült, hogy nem fér fel a Párizs – Budapest járatra. Minden követ megmozgattunk, kamion, vonat, teherszállító repülő intézésével próbálkoztunk, de a sátor csak nem érkezett ide. Elmaradt a fő látványelem.

A japán kimonókkal már szerencsésebbek voltunk. Tavaly történt, hogy a díszvendég Japán, szintén nagy hírveréssel belengetett kimonó showjára éppen csak a legfontosabb, az öltözékek nem érkeztek meg. Szerencsére nem Tokióban, hanem az itteni vámon akadtak el. Augusztus 20-a délutánján jártunk, néhány órával a kezdés előtt, amikor kiderült, hogy kimonók sehol. Persze minden hivatal zárva volt, több órás intézkedés, telefonálgatás, kapcsolatrendszer megmozgatás árán, a bemutató előtt 10 perccel érkezett meg a csomag.

De akadt olyan is, hogy ugródeszkának használta valaki a Mesterségek Ünnepét egy szebb élet reményében. Egy Észak afrikai országból jött egy női egyesület, viseleteket készítettek. Egy hölgy pedig szőrén-szálán eltűnt, valószínűleg nyugatra vette az irányt.

A legcsúnyább az volt amikor (nem mondok országnevet), tőlünk jóval keletebbről, egy híres népcsoport képviselőit ajánlották be a Mesterségek Ünnepére, meg is hívtuk őket. Hát ők jól át akartak verni minket. Kiderült, hogy egy egész kamionnyi árut akartak behozni rajtunk keresztül, olyan simlisek voltak. Másfél napig tartott mire elsimítottuk az ügyet, mire sikerült megértetnünk a hatóságokkal, hogy ezt az árut nem mi kértük.

Mit szeretsz legjobban a fesztiválban?

A legnagyobb élmény látni azt, amikor megérkeznek a vidéki egyesületek, a rendezvény előtti napon és egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire örülnek egymásnak. Évente egyszer találkoznak itt, nálunk. Persze vannak, akik „csak” munkaként tekintenek az itt töltött időre, de legtöbben örömteli pillanatoknak, napoknak élik meg a rendezvényt.

A mestereink rengeteget dolgoznak, nagyon sok programjuk van, táborok, képzések, kiállítások, folyamatosan aktívak. De ők is tudják, hogy a Mesterségek Ünnepe a NESZ-nek csúcsrendezvénye, kirakata és érzik, értékelik és fontosnak tartják, hogy ebben a kirakatban legyenek négy napon át a fővárosban, kiemelt helyszínen, kiemelt időpontban. Ez erőt ad nekik a következő évre, amiből merítkeznek. Örülnek egymásnak, megcsodálják egymás portékáit, szót váltanak szakmai dolgokról, aztán jön a közönség, ők is megcsodálják alkotásaikat, vagy egy-egy mesterség fortélyait és persze kérdezősködnek, beszélgetnek velük. Ez muníciót ad a következő évre.

Elka Te igen szerény vagy, de sokan jól tudjuk, hogy szíved-lelked beleteszed ebbe a fesztiválba. A török mester a Te lábadra készített cipővel érkezik, a Kerekes Band tagjai családtagjuknak tekintenek, hogy csak két példát mondjak. Nem lehet veled úgy végigmenni a rendezvényen, hogy ne állítanának meg percenként, mindenki meg akarja köszönni a munkád, szeretne néhány szót váltani veled. Mondjuk ki, a Mesterségek Ünnepe nincs nélküled. Egyáltalán, hogy csinálod, hogy bűvészkedsz, hogy minden klappoljon?

Először is, ahogy egy régi kolléganőm mondta: a temetők tele vannak pótolhatatlan emberekkel.

Persze jól tudom, hogy mit jelent az az érték, meg munka, meg kitartás, amit én több mint 20 éve beleteszek ebbe a rendezvénybe.

Viccesen kultúrproletárnak nevezem magam. Én egy jó háttérember vagyok, mindenki bízik abban, hogy mindig mindent megoldok és a legnagyobb problémákat is sikerül elsimítani, hiszen 800 mestert meg a kísérőiket 1500 színpadi fellépőt, zenészeket, táncosokat kell istápolni. Persze olyan nincs, hogy minden mindig mindenkinek tetszen, mindenki elégedett legyen. Tengernyi apró dologból tevődik össze a munka és az embereket a saját problémájuk érdekli, hogy a zenész hol tud parkolni, hogy a hangszerét ki hozza a színpadhoz, a kézműves hogy jut el a szállásig, hol tud enni, milyen az étel minősége és egyáltalán nem utolsósorban, hogy hol legyen a WC. Egy ilyen nagyszabású rendezvénynél természetes, hogy adódnak kihívások, de az a legfontosabb, hogy a négy nap után a rendezvény éltetői, a kézművesek és a látogatók is elégedetten térjenek haza. Ezért dolgozunk.

Mivel gazdagított, változtatott, formált-e rajtad a fesztivál? Más ember lennél, ha nincs a Mesterségek Ünnepe?

Olyan természetes, hogy van, hogy ezen még nem gondolkoztam. De minden más lenne, ha nem ezt a feladatot csinálnám, hogy egy értékes emberek alkotta közösséget tudok vezetni. Az értékrendemhez, személyiségemhez, világlátásomhoz nagyonis hozzájárult, hogy ezért a közösségért dolgozom. Persze véletlenek nincsenek.

Ez egy csapatmunka, szakmai bizottságok, elnökség, stáb, rengeteg egyeztetés. Menedzselnem kell ezeket az embereket, és nagyon pozitív visszajelzés nekem, hogy egy csoport iparművész is megkeresett, mondván a mi területünk milyen jól működik, karoljam fel őket is.

Ehhez a munkához elengedhetetlen a nagyon jó diplomáciai érzék, hogy az ember jó problémamegoldó képességgel rendelkezzen, ne menjen bele konfliktusba, inkább a megoldásra törekedjen, és emellett tudjon kemény lenni, határozottan meghúzza a határokat. Csak így lehet jól megbirkózni a feladatokkal.

Persze azért csinálom mert szeretem, néha küzdelmes, de az életem fontos része és addig csinálom, amíg szükség lesz rám és hozzá tudok tenni valamit ehhez a közösséghez, és tudok olyat nyújtani, amitől ők jobban tudnak dolgozni, működni.

Térjünk rá a konkrétumokra. A pandémia alaposan megváltoztatta az idei rendezvényt. Mi várható ebben az évben?

Kötelességünknek érezzük, hogy ha rendhagyó módon is, de legyen Mesterségek Ünnepe. Hiszen ez a rendezvény összetartja azt a közösséget, amelynek tagjai kiemelkedően fontosnak tartják a kulturális örökségünk tovább éltetését. Mindezt bizonyítják az utóbbi évben ránk hullott elismerések is. Nagy öröm számunkra, hogy az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség nemzeti jegyzékébe, a Jó megőrzési gyakorlatok kategóriában a táncház és a Kodály módszer mellé, felkerült a Népművészeti Egyesületek Szövetségének tevékenysége és a Mesterségek Ünnepe, a népi kézműves tudás átörökítésének modelljeként. Ezen felül megkaptuk az Érték és Minőség Nagydíjat is.

Természetesen a legfontosabb, hogy a lehető legnagyobb biztonságban legyenek a látogatóink. Ezért sokkal kisebb területen tartunk most programokat. Illetve több helyszínen és több időben jelenünk meg. A rendezvény címét is megváltoztattuk: „Mesterségek Ünnepe másként”.

A Budai Várban, az Oroszlános udvar színpadán, ahogy már említettem, öt szervezet összefogásával zajlik majd az Összetartozunk alcímet viselő programsorozat. Itt táncszínházi előadások és koncertek lesznek, augusztus 20-23-ig négy estén keresztül. Fellép többek között a Magyar Állami Népiegyüttes, Pál István Szalonna és bandája, illetve várja az érdeklődőket az Örökség Egyesület egész napos programjaival. A Duna Karnevál is része a négynapos eseménysorozatnak, ők egy különleges, Trianon centenáriumára készült produkcióval, a Fitos Dezső Társulat előadásával és a 2. FolKid Gyermekfesztivál gálaműsorával szerepelnek. Megtartjuk mindemellett a tavaly nagy sikert aratott folkTrend! divatbemutatót. Ezekre a programokra regisztrálni kell, amit a honlapunkon keresztül lehet megtenni.

A Hagyományok Házában rendezzük meg a „Fejrevaló viseletek” című pályázatunk díjazottjainak kiállítását, illetve az épület előtt a Corvin téren, szintén augusztus 20-23-ig a Nagyvárosi Folkudvar címmel táncház, gyerekprogramok, kézműveskedés és koncertek várják az érdeklődőket.

A kézművesekkel pedig vidéki helyszíneken lehet találkozni, augusztus 20-án Székesfehérvárott és szeptemberben további 6 helyszínen. Több egyesület tart ugyanis műhelybemutatókat és vásárt, hogy idén is találkozhassunk a mesterekkel. A részletekről a weboldalunkon és a Facebook oldalunkon lehet tájékozódni.

Bár ahogy mondtam, az Oroszlános udvar esti programjain, a jogszabályi előírásoknak megfelelően, a belépők számát korlátozzuk és regisztrációhoz kötjük, nagy szeretettel várjuk a hozzánk érkezőket ebben az évben is.